Súlyemelés szakosztály

A Súlyemelés kialakulása és története

A súlyemelés a nehézatlétika körébe tartozó sportág, amelyben a versenyző célja, hogy álló helyzetből meghatározott szabályok szerint a feje fölé emelje a súlyt. A súlyemelés jelenleg érvényben lévő két fogásneme a szakítás és a lökés. Az ősrégi virtuskodástól hosszú utat tett meg, s megjelenési formájában sokszor változott a vetélkedésnek ez a megnyilvánulása, amíg kialakult a mai értelemben vett versenysport, a súlyemelés. Egyesek szerint az erőművészkedés sportággá alakulása a bajoroknak köszönhető. Bizonyított tény, hogy bizonyos Wilhem Türk 1894-ben, Bécsben megalakította a világ első súlyemelőiskoláját.

Ugyanakkor az angolok azt állítják, hogy a sportágnak a szigetország a szülőhazája. Az mindenesetre tény, hogy 1891. március 28-án Britanniában rendezték meg az első világbajnokságot, hat ország hét versenyzőjének részvételével.

Az első újkori nyári olimpiai játékokon – 1896-ban Görögországban – az egykaros emelés bajnoka Elliot Launceston angol, a kétkaros emelés bajnoka Jensen Viggo dán sportoló lett. Érdekesség, hogy a súlyemelés ekkor, majd 1904-ben, St. Louisban is az atlétika egyik versenyszámaként kapott helyet a programban. A versenyszámokat fogantyúval ellátott gömbsúlyzókkal és egyetlen kategóriában, testsúlymegkötés nélkül rendezték.

A sportág 1920 – a nem mellékesen a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség (IWF) alapításának esztendeje – óta, immár önállósodva, valamennyi ötkarikás esemény műsorában helyet kapott. Ebben az időszakban egyébként öt szám – az egykaros szakítás és lökés, illetve a kétkaros, nyomás, szakítás és lökés – összetett eredménye döntötte el a sorrendet. A későbbiekben már csak a kétkaros súlyemelés maradt fenn, amelynek versenyeit 1972-ig az említett három fogásnemben rendezték, s a nyomás azt követően került ki a menüből.

Az Európai Súlyemelő Szövetség (EWF) 1969-ben jött létre. Férfi világbajnokságot 1922-ben, női vb-t 1987-ben, férfi Európa-bajnokságot 1921-ben, női Eb-t 1988-ban rendeztek először. A női súlyemelés 2000-től része az olimpiai műsornak.

Magyarországon a súlyemelés a XIX. század végén honosodott meg, amikor is egy társaság a budapesti Tátra kávéház különtermében rendszeresen súlyemelő-összejöveteleket tartott. Hivatalos feljegyzések szerint 1896. május 14-én az Országos Testnevelési Egyesület kétkaros súlyemelésben versenyt rendezett, de magyar versenyző már ezt megelőzően öt évvel indult az 1891. évi vb-n, majd az 1896-os olimpián is.

Az első magyar bajnokságot 1932-ben rendezték a férfiak, és 1987-ben a nők részére. Az önálló Magyar Súlyemelő Szövetséget 1957-ben alapították (ezt megelőzően a Magyar Birkózó Szövetség mellett működő súlyemelő-alszövetség intézte a sportág ügyeit). Honfitársaink 1957-ben vettek részt először Európa-bajnokságon. A magyar versenyzők az elmúlt évtizedekben komoly sikereket értek el a nemzetközi porondon, ám az utóbbi években nem sikerült megismételni a korábbi eredményeket.